A Nice Blog

www.pannontej.hu/index.php

Sokáig tartott, mire megtaláltam. Kétségbe voltam esve, mert az angol wikipédia és google találatok nem tudtak hasznos információkkal ellátni. Ezért magyarul is megpróbáltam, hátha. Hajrá magyar ínyencek, van mit behoznunk. Persze nem a franciákkal szemben, akik számomra érthetetlenül sikeresen tudják eladni a konyhájukat külföldön, hanem a britekkel. Van még egy ország, ami olyanokat adott a világnak, mint a marmite, a sok pickle, az HP szósz, a black pudding?

Kifejtettem a kollegáimnak is, hogy szerintem a francia konyhaművészet túl van értékelve, valamint hogy a brit és az olasz is jobb. Eléggé zokonvették, a szomszédokat ugye nem szeretik. Maradunk ennyiben. Még a konzerveket is túlsavanyítják ezek a szerencsétlenek, a sok terrine meg nyomába nem ér egy magyar májasnak, mert túl darabos, ezért nem olvad szét az ember szájában.

Tipikus esete a konzervativizmus csődjénak. Büszkék rá, hogy nem raknak bele emulgeálószert, miközben az íz sínyli meg.

Románcuk a zöldbabbal kifejezetten visszataszító számomra. Tegnap egy kolleganőm főtt zöldbabot evett magában ebédre.

A bagettről Magyarországon azt hittem, hogy csudajó, mert könnyebb vágni, kenni. Ennek az a súlyos ára van, hogy irtó hamar kiszárad. Fél nap. És kenyeret ugyanúgy egyszer szállítanak naponta, tehát jóérzésű ínyenc délután már nem ehet kenyeret semmihez. Ez azért nem túl praktikus.

Sajtból van választék, a franciák szerint az év minden napjára jut egy. (Ennek némileg ellentmond, hogy de Gaulle azon tűnődött, hogyan lehet egy 246 féle sajtot gyártó országot kormányozni.) Az a baj, hogy mind zsíros. De tényleg. 40% alatti zsírtartalom a szárazanyagban a franciáknak már nem rendes sajt. Az eddigi legjobb, amit vettem, egy fogyókúrásoknak készült fajta. Szóval maradok az olmützinél, amit itt nem lehet kapni, mert félnek az igazságtól a franciák.

Ha importálnának ételt, villámgyorsan szétfoszlana a konyhájuk köré szőtt mítosz, mert az araboktól a feketéken át a magyar diákokig mindenki hazai pályán alázná őket meg a termékeik hanyagolásával.

Eveztünk egy kiadósat. Nagy örömömre csupa okos kollégám jött csak. A kormányos viszont nem volt igazi tahitii. Gondolom azért fogadták be, mert van neki polinéz tetkója a vállán, meg mert haditengerészként ott állomásozott sokáig. A középmezőnyben végeztünk a polinéz bárka versenyszámban. Mentségünkre legyen mondva, hogy

- a kormányos (aki evez is) nem egy tetőtől talpig tetovált száz+ kilós tahitii harcos volt, ellentétben a többi csónakéval. Néztem, más hajókban a kormányos kétszeres frekvenciával evezett, és a méretéből ítélve nem is hatástalanul. Más a hangulat is, ha polinéz igazítja a hajó hátulját.

- nem edzettünk. Nem akartak a kollegák.

- ha csónakon található tesztoszteron mennyiségéhez arányítjuk a szintidőt, mi nyertünk. A kormányoson meg rajtam kívül ugye csak nők (4) voltak. A tiszatúráról ismerős hiszti itt nem került elő, ezek a nők sok más férfi versenyzőnél jobban eveztek, elsősorban a fegyelmezettségüknek köszönhetően.

Megtiszteltetés volt a részvétel, büszke vagyok az egyéni teljesítményemre is. Sajnos holnap mégsem megyek, találtak mást. Viszont ittlétem alatt először leégtem.

 

 Az indonéz rizsföldi békának penetráns vízíze van. Nagyon sok fűszerrel sikerült csak ehetővé tenni. Holnap, holnapután tahiti-i oktatóval tengeri pirogban fogok evezni. Alig várom.

korneliuszlove.blogspot.com - ma találtam, jó.

ostobapasik.blog.hu/ - ezt is ma találtam, még nem olvastam, de a téma nagyon érdekel.

 http://video.google.com/videoplay?docid=-2981055061165997833&hl=en

Szóval ma is feltekertünk (700 m szintkülönbség, 50 km) a piramisokhoz. És megint nem találtuk őket. Viszont Garry megmutatta a kedvenc meditációs technikájának első fokozatát. Meglepődve tapasztaltam, hogy ez igencsak működik, még pedig nagyjából úgy, ahogy a nehezen befogadható könyvben le van írva. Azzal a különbséggel, hogy csak egy hét után kéne eljutni oda, ahova nekem tíz perc alatt sikerült. Lehúzott maga felé a föld.

Minden magát szkeptikusnak nevező cinikusnak kötelezővé tenném, például az utolsó féléves fizikatanáromnak.

Holnap megsütöm a békacombok felét, már kész a panír.

 Vettem fél kiló békacombot. 1,98 öró, indonéziában fogták kézzel a rizsföldön. Gyakorlatilag tiszta fehérje.

Provanszi (vagy provance-i?) reformkonyha módra fogom elkészíteni. Vettem provanszi fűszerkeveréket, borsmalmot. Só, tej és vaj nem kerül bele, az eredeti recepttel ellentétben. A tej ugyanis akadélyozza az esetleges értékesebb tápanyagok felszívódását. A só meg a vaj egyértelmű.

A francia élelmiszerár-képzés nagyon fura. Egyrészt nagy a különbség aszerint, hogy hol (az utca melyik oldalán) vásárolsz élelmiszert. Másrészt itt van ez a sok tengerentúli, (nagy fehérjetartalmú) ínyencség, ami a magyarországi ár harmada. Az egy kilós mélyhűtött lasagna pedig olcsóbb, mint egy kiló friss kenyér ugyanabban a boltban. És nem mérgező, még még finom is. Csak természetes szivacsot lehet kapni. Az egy literes mosogatószer olcsóbb, mint a fél, ahogy az egy kilós só is olcsóbb, mint a 200 grammos. Persze sót nem vettem, minek is, van a tengerben.

 A szakmai becsvágyamat úgy fogom kielégíteni, hogy kimérem-kiszámolom, mennyi hőt von el, ha háromóránként megtöltöm a két rendelkezésemre álló mosdókagylót hideg csapvízzel. Persze sok a pontatlan adat, kezdve rögtön a csapvíz hőmérsékletével, de mégis kíváncsi vagyok rá. A párolgásban reménykedem, itt ugyanis csak 45% körüli a levegő nedvességtartalma.

Rizottó á la Valentin

A többszörösen telítetlen zsírsavak és a magas biológiai értékű fehérje bőséges forrása.

Hozzávalók négy személyre, vagy egy mohó személynek háromszor:

-fél kiló rák (2,9 öró)

-szőlőmagolaj

-rizs

-mandulával töltött olivabogyó

-St Jean -i fokhagyma (aki tud jobb fordítást a nagy, lilás fokhagymára, ne tartsa magában)

-fél száraz bagett

-béarni szósz

A rákot zacskóstul berakjuk a mikróba melegedni 5 percre, 300 watton.

Eközben egy fél fej fokhagymát meghámozunk és apróra vágjuk. Fél centi szőlőmagolajat egy nagy serpenyőbe töltünk.

A rák zacskójából a levet beletöltjük egy rizsfőzésre alkalmas edénybe. Kipótoljuk ezt vízzel, majd főzzük benne a rizsát.

A fokhagymaaprólékot és a rákokat belerakjuk a serpenyőbe, sütjük.

Miután a rák megsült, a rajta lévő olajat felszivatjuk vékonyra vágott szárazbagett-szeletekkel. A szárazbagett-szeletekre mind rakunk ezután egy mandulával töltött olivabogyót.

Keverjük össze a maradék olajos rákot a rizzsel és a béarni szósszal egy nagy üvegtálban. Fogyasszuk előételként a fokhagymás-rákos-olívás-mandulás bagettszeleteket, utóételként a rizottót.

Gondolkozzunk el azon, hogy az indiai óceánból származó rák miért kerül magyarországon háromszor ennyibe, az étolaj meg miért harmadannyiba (a napraforgó negyed).

 

 Továbbra is hülye a többség, viszont az okos kisebbséghez egyre szorosabb szálak fűznek. Legmeghatározóbb élményem mégis a népesebb táborhoz kapcsolódik ma is.

Az egyik vadbarom azon kapta fel a vizet, hogy a századmilligrammokat nem levágtam hanem kerekítettem. Pedig a szabályzat szerint levágni kell.

Pénteken 1545kor végzünk. A franciák nem dolgoznak sokat, de az átlaghoz képest mi a laborban igen.

Elkezdtem olvasni egy nagyon nehezen befogadható meditációs pamfletet, amire Garry esküszik. Hátha mégis megérint az ezotéria, bár már a sokadik esélyt adom neki.

 

A hegyekben bicikliztem, mikor találkoztam Garryvel, akinek velem ellentétben határozott célja volt, ezért követtem. A templomos lovagok itteni pitramisát kereste, amiről az interneten olvasott. Egyébként három éve nizzában él, kanadai.

A piramist nem találtuk meg, de kellemesen tellt az idő.

Ezek a harminc körüli anglofónok nagyon érdekessé válnak, ha néhány évet munka (vagy bármilyen elkötelezettség) nélkül élnek Európában. Már a harmadikkal hoz össze a sors.

Sebastient meghúzták az egyetemen. Van még remény a francia felsőoktatásban.

 Ezt egy BME-s prof mondta. És mennyire igaza volt.

Szóval most beszéljünk arról, hogyan menekülhetek a munkahelyemen körülvevő cc. unalomtól. Most már odáig jutottunk, hogy a felügyelőm is tudja, hogy nincs semmi dolgom, ezért kb. letojja, mit csinálok. Őszintén remélem, hogy az itt kikísérletezett módszerekkel egyetem után is sikeres munkakerülővé válok. Lehetséges megoldások:

1. Lógás

Eddig az első nap kivételével mindig egy óránál hosszabb szünetet vettem ki 45 perc helyett, ebédre. Ma már egy egyórás késéssel is megfejeltem reggel, valamint leléptem 20 perccel előbb. Érdekes módon legjobban a szerencsétlen, gátlásos Sebastient zavarja, ő a főnököm helyett is rámszólt. Ő is ugyanúgy megtehetné, ha nem lenne nyúl. Próbálom nevelni szegényt, de nehéz eset.

Felvetődik tehát a kérdés, hogy hogyan lehetne még többet lógni. Az ebédszünet nehezen hasznosítható, a reggeli feltűnik, az este nem kimagyarázható. Várom a javaslatokat. Ha esetleg tudja valaki, Franciaországban hogy lehet beteget jelenteni, meg hozzá papírt szerezni, annak is örülnék.

2. Munkahelyen szórakozás

Ezt a területet eddig nem aknáztam ki megfelelően, csak lakásügyi papírmunkát végeztem bent meg képeslapot írtam meg internetrádiót hallgattam. Az a baj, hogy mindenhol vannak körülöttem. Lehet, hogy érdemes volna kérni, keresni egy kevésbé forgalmas helyet, bevinni a laptopot és játszani. Esetleg olvashatnék valamit. Előbbit mennyire látjátok kivitelezhetőnek, utóbbi esetben mit olvassak (amit lehet itt kapni)? A mobilomra is tölthetnék le játékot.

3. Harc a munkáért

Igencsak meg kell küzdenem érte, hogy hasznosnak érezhessem magam. Ma megkérdeztem az igazgatót, hogy mehetek-e mintát venni. Egy napra igen, ha a mérnök is elenged. Ezt holnap folytatom. Ez ugye csak fájdalomcsillapító lenne, ahhoz meg már össze kéni rúgni a port legalább egy hülyével, hogy más szektorba helyezzenek. A hülyék márpedig haragtartóak.

Azért nem adnak munkát, mert nem tudják elhinni, hogy nem robbantom fel az épületet és/vagy ölöm meg magam, amint egyedül hagynak valami vegyszerrel. Ideje pedig senkinek nincsen, mert a hülyék a legkisebb pipettával állítgatnak pHt, az okosak meg lusták és lógnak...

Nehezíti a dolgomat a jelenléti ív, amit fel is visznek gépre. Bár eddig semmi nyomát nem láttam, hogy számolnák az óráimat.

A corvinus plusz bme combo mellett döntöttem.

Most éppen arra hajlok, hogy felveszek 60 kreditet, aztán amelyik jobban tetszik. Az pedig nyilván az lesz, amelyiket könnyebnek érzem.

Alapjában véve az a baj, hogy a munkahelyemen sok a hülye, illetve hogy én velük kerültem munkakapcsolatba. Sokáig azt hittem, hogy én vagyok az, mert mégiscsak ők dolgoznak már évtizedek óta a tutijóban, de sajnos nem. Ha így lenne, legalább tanulhatnék.

A főnök nem az, ez például abból is látszik, hogy rögtön lepasszolt a kisebb főnöknek, hogy ne legyen dolga velem.

Ez a főnök, az egyetlen mérnök a laborban, elkészíti, felügyeli a szabályzatokat. A többieknek fingjuk nincsen, hogy mit miért, csak azt csinálják, ami le van írva. Ez úgy derült ki, hogy szeretek kérdezni. Ma például megkérdeztem, hogy a gipsz hogy van franciául. Természetesen az angolul próbálkozást hamar elvetettem, ennyire még a főnök sem művelt. Miután kalcium-szulfátként (szülfátt dö kállsziömm) nem értették, leírtam hogy CaSO4, hátha. Az egy dolog, hogy a harmadéves itteni vegyészhallgató nem tudja, de az meg a másik, hogy egy negyvenéves, sok éve hordalékot és iszapot is elemző vegyész sem. Az meg megint egy másik, hogy miután megnéztem szótárban, a vegyészhallgató nem hitte el. Ezen a ponton megint elbizonytalanodtam, hogy ki a hülye, aztán a wikipédia megnyugtatott mindkettőnket. Ez az itthoni (tudományegyetemista) vegyészek szintje is?

Ha valamit 4,2-es pHra be kell állítani, akkor nem hogy kitalálna valami pufferrendszert, és lemérne belőle egy marhanagy flakonba, hanem minden egyes mintát pipettával foszforsavaz, miközben lóg bele a pH méter. Nagyjából öt percig méricskél egy mintát, ezek tizesével szoktak érkezni naponta többször De mivel a mennyiségek is lépésről lépésre meg vannak szabva, kis aggyal ki lehetne fundálni azt is, hogy egy mintához hány centi foszforsav kell, és az automata pipettával bemérni. Dehát ez sajnos nincs benne a szabályzatban.

Néhány dolog miatt mégis működhet ez a cég, ez közül pedig első a pénz bősége. Amit egy önkormányzati társulástól kapnak, hogy ezzel nyugtassák magukat környezetvédelmileg. Nagyjából félmilliárd forintnyi berendezést számoltam össze az amúgy is impozáns épületben. Ennyiből a műegyetemen űrhajót épitenek.

Nagyon boldog vagyok, mert van három kalapom, flipflopom, három rövid- és két fürdőnadrágom, fotokromatikus szemüvegem, na meg biciklim és naptejem. Ezek nélkül nem lehet élvezni itt a életet, mert a nap süt, és meleg van. A bicikli a menetszél miatt segít, főleg lefele.

Ágnes kedvéért most leírom, hogy miket csinálok szakmai gyakorlat címén és hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Előbb-utóbb úgyis le kéne, mert az egyetemen kérik.

Egyrészt söprögető vagyok, másrészt vizet és vízközeli talajt elemzek. Tenger-, csap-, édes- és szennyvizet, iszapot és hordalékot. Szerves szennyezők alapján és szerint, mert önkényesen erre a részlegre osztottak be, pedig mondtam, hogy a mintavétel és a légszennyezés jobban érdekel. A multireziduumos, gázfázisú, tömegspektroszkópiával kombinált kromatográfiás módszer szerint, hétfőtől remélhetőleg, eddig mindenféle más kromatográfiás szabályzatot is olvastattak velem.

Megérkeznek az egyliteres, illetve százgrammos minták. Megsavasítom, rakok bele valami szervetlen sót (Na2SO4, NaCl) antiemulgeálónak. Ezeket szerves oldószerrel (diklórmetánnal vagy petróleuméterrel) rázogatom, hogy kijöjjenek belőle a peszticidek, herbicidek, transzformátorolajok, égéstermékek. Ezeket beosztjuk, mert nem minden mintát vizsgálunk mindenre. Íme néhány, amire emlékszem:

Poliklorobifenilek - ezt a transzformátorokba rakják, onnan meg jól bekerül a vízbe, és nem bomlik le. Cserébe felhalmozódik a táplálékláncban, leginkább az emberben.

Policiklikus aromás vegyületek - aki nem tudja, úgyis feladta egy bekezdéssel ezelőtt

organosztannikus vegyületek - festékekbe rakják, hogy moha, hínár, kagyló ne telepedjen meg pl. hajók oldalán. A kikötők iszapjában gyűlik fel.

organofoszforos vegyületek - mezőgazdasági tetszőleges irtók.

klórozott, fluorozott szénhidrogének - hűtő

Utána elpárologtatjuk a szerves oldószer nagy részét, íly módon az eredeti mintát ezerszeresre koncentrálva. Ezt aztán felöntjük, pároljuk az éppen alkalmazni kívánt berendezés normáihoz illesztvén az oldószert. Acetonitril, deszt. víz fordul elő ilyenkor.

Berakjuk egy kromatográfba, amik nagy és drága gépek, amik a számítógépre küldik az eredményt egy grafikon formájában. Megkeressük a minket érdeklő csúcsokat, kiintegráltatjuk a géppel, és már van is eredményünk, amit mg per literben megadunk három tizedes pontossággal a nulla után.

Sajnos ez az egész inkább kémikusi, mint vegyészmérnöki munkakör. De a BMEn is túlsúlyban van a kémia, nem ér túlzott meglepetésként. Ezt a bejegyzést még sokáig fogom bővíteni, a tudásommal párhuzamosan.

 

Ma nagyjából mindent elrendeztem magam körül. Sikerült biciklit venni, számlát nyitni, biztosítást kötni, áramot beszereltetni. Még a nap végére egy kevésbé unalmas olvasnivalót is szereztem, ugyanúgy kromatográfiáról, de legalább nem szabályzat- és szabványleírás formájában.

Viszont (köszönhetően az interaktív vonulat eddigi kellemes fogadtatásának) most eldönthetitek, hogy szeptembertől elsős legyek egy francia Grande Ecoleban, vagy másodikos a BMEn, vagy elsős a Corvinuson és másodikos a BMEn. Csak indoklással ér.

Friss: Péntek reggelre ígérték az áramot. Az igazit, amivel még melegvizem, hűtőm, mikróm is lenne. Egy kolleganőm intézte telefonon. A kis sárgadinnye finom.

Miért nem vettem észre, hogy 50 méterre az eddigi törzshelyemtől, közelebb a lakásomhoz, a labor fele vezető úton van egy diszkont (leader price), ami fele annyiért kétszer akkora választékot biztosít?

Az eddigi törzshelyem (casino) kizárólag a hozzám hasonló vaksi külföldiekből él?

A boules-játékos öreg bácsikhoz odamehetek, hogy be szeretnék állni, de semmit nem tudok?

Melyik ország lakosai majmolják leginkább az amcsikat? (Nálam német- és franciaország döntetlen.)

A Le Trianon nevű ház (mert ugye itt neve van a házaknak) keresztelői is arra gondoltak, amire mi?

Biciklit vagy bérletet vegyek?

Szempontok a döntéshez:

- Biciklivel hamarabb eljutok a laborba, tovább élvezhetném az ingyenreggelit.

- Tömegközlekedéssel hétvégén kényelmesebben eljutok messzi hegyek bérceire.

- A bicikli elromolhat, és nincs szerszámom.

- Hoztam otthonról biciklitzárat.

- A biciklizés csak addig egészségesebb, amíg el nem ütnek. Sisakot nem hoztam.

Egyébként ma is unalmas dokumentumokat olvastam. A diszkont dolog feldobott, vettem sok finomat. Pl.: hatféle terrine (köztük nyúl és strucc), rák, lazac, tintahal. Tengernyi fehérje.

Igazi címlapos köszönet Eszternek, Jucnak és Andrisnak, amiért töltik belém a lelket. Hicham telefonszáma kösz nem kell. Többiek?

Olvasni jobban szeretek, mint írni. Szóval írjatok ti is. Ha zavar a nyilvánosság, továbbra is szeretettel várok emaileket.

Ma a laborban olvasnom kellett. Marha unalmas, katalógus-szerű dokumentumokat. Egy elég zsúfolt helyre ültettek le olvasni, hogy ne rosszalkodjak. Az sem javított a hangulatomon, hogy egy szép tokás munkatársam britney spearset és robbie williamset hallgatott, tőlem fél méterre. Lekapcsoltam mikor kiment vécére, nem kapcsolta vissza. Szeretem a tapintatos és hatékony kommunikációt.

>> a szállásra:

Kopogtam Ferrarinál. Sokszor. Nem jött ki, pedig szólt benn a zene. Valami egész elviselhető francia sanzon.

Végigkopogtattam megint az egész házat. A közvetlen mellettem lévő (Morelli) adott áramot.

Tanulságok:

- Az hogy valamit megpróbáltál hétszer, nem jelenti azt, hogy nyolcadszor ne sikerülne.

- Ne bízz az olasz luxusautómárka-nevű nőkben. Akik franciák.

- Van még, aki szereti Britney Spears zenéjét (és 14 éven felüli).

Most nem működik a Firefox sem, ezért Explorerből írok. Viva la Microsoft.

Szóval a dolgok ma nem javultak sokat, hanem sőt. Egy óra körül egészen kétségbeesetten el akartam menekülni innen.

Ide juttatott az, hogy miután kértem pár óra szünetet, hogy áramot intézhessek magamnak (csak munkaidőben esélyes), kiderült, hogy sztrájkol a tömegközlekedés. Nizza elég nagy város ahhoz, hogy ne lehessen átgyalogolni a másik végébe pár óra alatt sem.

Így aztán pár óráig próbáltam elérni a főnökömet, hogy mitgondolna arról, ha holnap reggel lelépnék. Ő a délutánt kivette szabinak, mint utólag megtudtam.

Ezek után hihetetlen dolgok sorozata következett: elkezdtek foglalkozni velem a kollégák. Mind 30 körüli nők. Valószínűleg a síri hangon bonyolított magyar telefonálgatás keltette fel az érdeklődésüket, amit édesanyámmal és kedvesemmel bonyolítottam.

Sandra, harminc feletti szakmai gyakornoktársam például a valentinnap eredetét kívánta megtárgyalni velem. Eddig abban a tudatban élt az egész szerves részleg, hogy csak a franciák ünneplik február 14-én a szerelmesek napját. A franciák az amerikaiakhoz hasonlítanak, úgy látom.

Hélene hozott nekem egy jégkrémet. Ezek után úgy éreztem, furcsa lenne lelépni arra hivatkozva, hogy szarul érzem magam. Persze kifejthettem volna, hogy nem a jégkrém és szerény személyem iránti érdeklődés hiánya keserít el. Elkezdtem terhelni őket az áramos sztorimmal. Pillanatokon belül az egész részleg erről beszélt. Delphine például csak telefonba sírással tudta rávenni őket, hogy bekapcsolják az áramát. Sandrine (a részlegvezető kisfőnök) pedig megengedte, hogy zuhanyozzak a laborban.

Tudván hogy túl vagyok a nehezén, hazafelé megleptem magam egy bruschettával. Miközben ettem, ezekre gondoltam:

- Tök fölösleges a bisztró végére tét tenni a francia átiratban (bistrot)

- Ez az első meleg étel, amitt érkezésem óta ettem, hála a francia közalkalmazottak összeesküvésének ellenem (lásd CAF, EDF, ligne azur)

Szerzőként is mélyponton vagyok, ezt visszaolvasva konstatáltam. Kezdek egy újat.

Előre elnézést a siránkozásért. Aki az ilyent nem szereti, ne olvasson tovább.

Szóval, kedves Ágnes, igazán nincs miért irigyelni, jelenleg úgy érzem.

Ma egész nap büdös kagylókat pucoltam. De tényleg egész nap, és tényleg büdös. Azt gondoltam, hogy unalmas munkát adnak, de hogy undorítót is, azt nem.

Ez történt, miután bemutattak Sebastiannak, aki harmadéves kémia szakos hallgató. Vele együtt szenvedünk. Állítólag a normális - mert kagyló ritkán jön - munka "csak" unalmas. Megnyugtató?

Elment a moldován lány, Mascha. Tudom, hogy magyarul Másának írják, de nem akarom hogy azt higyjétek, csak a mása ment el. Szóval nincs áramom. Ezt itt aksiról írom, kétharmadnál járok.

Végigkopogtattam az összes alattam vagy felettem lévő, három emeletnél és egy horizontális erkélynél nem távolabbi lakást. Egy Ferrari nevű kutyás (az a kis dög tipusú) hölgy a hatodikon azt mondta, holnap lehet, csak most vizsgára készül. Azt nem feszegettem, hogy miért zavarja eközben egy belógó hosszabbító.

A telefonos boltban állítólag nem hívott az EDF - nincs fény az alagút végén. Meg meleg víz sem...

A propos, tudja valaki, miért szédül az ember ha hideg vízzel mos hajat?

Legszívesebben most indulnék haza. Nem akarom elkapkodni, hátha javul a helyzet.

A francia írásban megjelenő szlenget sosem értettem igazán. Már hogy miért kell. Én is ritkán írom, hogy 1@M meg ilyesmik. Dávid valahogy megtanulta:

Cher Balint (Valentin :))!
Je t'envie tellement.. putain, pendant nous souffrons avec les examens, tu te fais des amis, tu sors a Nice tous les soirs...
En fait ta lettre etait super rigolo, j'espere que tu vas écrire bcp de fois, et que des bonnes choses.
(Je pense que ca serait bcp + simple d'écrire un blog, mais tu fais comme tu veux...)

A+

David.

Másik olvasó:

SuN üzenete:
és akkor belegondoltam h tök jó lehet a villannyal sznvedni nizzában.mer ott minden jó

Írok blogot, mert Baranyai Dávid azt mondta, hogy az jó ilyenkor, és én hiszek Dávidnak. E blog arra hívatott (és nem többre), hogy kiváltsa a körleveleim, amikre úgy tűnik van igény.

Elozmeny:

Kedves Ismerőseim!

Penteken erkeztem Nizzaba. Repulovel jottem, mert 1. feltenek 2. oregszem. Irok, hogy ne tunjek bunkonak. remelem senkit nem haborit fel, egy egyeb leveleimbol osszeollozott irast kuldok. Hatekonysagra nevelnek.

Pl. atszallaskor igy ereztem magam:

Brüsszelben írom ezt, de majd csak később küldöm el. Jó volt
repülni. Már nem annyira izgi, és egyre kevésbé, úgyhogy visszafele jövök
stoppal. Bazi nagy ez a reptér. A reptereket kezdem megutálni, mert sok
ugyanolyan reklám van, és mind szar. Meg a boltok is. Unatkozom.
Alig várom, hogy elkezdhessek Nizzában ügyet intézni. Azt
meg még jobban, hogy utána zombiként végigjátszhassam az éjszakáimat új
szerzeményeimmel. Álmos is vagyok.

Utana meg ezt irtam kedvesemnek:

Na itt vagyok. Nincs äramom, szal rovid leszek. Az aramon es a sajat
meggondolatlansagomon kivul minden tutijo. Szal most erre a hetvegere
eleg foloslegesen jottem ki ucsorognni a sotetben. Majd holnap kezdek
magammal valamit. Legalabb vmi konyvet hoztam volna. Meg kiderult, hogy
errefele a melegviz is arammal megy, szal eleg frissito zuhanyokban
lesz reszem.

Ingergazdag
a domborzat, kek a tenger, 26 fok szellovel es napsutessel. Elnevezik a
hazakat. Nem is olyan draga, mint Herman mondta.

Probalok vmi hosszabitoval a szomszedoktol aramot kunyeralni, akkor irok megint.

A laborban, ahol csak vmi portast talaltam, rogton megkerdeztek, h
roman vagyok-e. A szallason a konyhasbacsi (mert a reggeli inkulzív az
árban, jo gyumolcslevekkel) meg hogy magyar-e. Mert o erdelyi roman, es
ismeri az akcentust. Azt mondta az r miatt hasonlít magyar es roman
akcentus. Tanulj haccsolni. Csudamodern varos ez a nizza, jol megcsinaltak. Csak sok a fekete meg az arab meg a kinai. Szal minden.

Utana rendezodott az aramkerdes, vettem egy 25 meteres hosszabbitot (22 euro, auu) es egy kedves moldovan atlos szomszedomnal az erkelyen at bedugtuk. Ma pedig semmit nem csinaltam nagyjabol, lelkileg felkeszultem a jovo heti munkara. Azert eljutottam egy elelmiszerboltba, ahol vettem egy arab (tuneziai, tunez, melyik a helyes?) uditot es egy nagyon pici sargadinnyet. Az arab udito finom, jelentem tuttifruttiizu. Jobb, mint barmelyik kozepeuropai vagy amerikai kolafeleseg, amit eddig ittam. Kozeliti a karamalz szinvonalat, a kofolat meg a coctat veri.

Szoljatok, ha valakit kihagytam a cimlistabol, akit erdekelnek a dolgaim. Meg akkor is, ha ne irjak tobbet.

Csinaltam magamnak skypeot is: vezeteknevemkeresztnevem neven keressetek.

Cordialement,
BT