Eveztünk egy kiadósat. Nagy örömömre csupa okos kollégám jött csak. A kormányos viszont nem volt igazi tahitii. Gondolom azért fogadták be, mert van neki polinéz tetkója a vállán, meg mert haditengerészként ott állomásozott sokáig. A középmezőnyben végeztünk a polinéz bárka versenyszámban. Mentségünkre legyen mondva, hogy
- a kormányos (aki evez is) nem egy tetőtől talpig tetovált száz+ kilós tahitii harcos volt, ellentétben a többi csónakéval. Néztem, más hajókban a kormányos kétszeres frekvenciával evezett, és a méretéből ítélve nem is hatástalanul. Más a hangulat is, ha polinéz igazítja a hajó hátulját.
- nem edzettünk. Nem akartak a kollegák.
- ha csónakon található tesztoszteron mennyiségéhez arányítjuk a szintidőt, mi nyertünk. A kormányoson meg rajtam kívül ugye csak nők (4) voltak. A tiszatúráról ismerős hiszti itt nem került elő, ezek a nők sok más férfi versenyzőnél jobban eveztek, elsősorban a fegyelmezettségüknek köszönhetően.
Megtiszteltetés volt a részvétel, büszke vagyok az egyéni teljesítményemre is. Sajnos holnap mégsem megyek, találtak mást. Viszont ittlétem alatt először leégtem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.